Félek. Összeomlok. Miattad. Azt hittem Te más vagy..azt mondtad,- mindig azt mondtad!-hogy te nem vagy olyan, mint Ő..hogy SOHA nem leszel olyan, mint T.!!! Mindig ezt mondtad, ha meg akartal nyugtatni, ha tudatni akartad velem, hogy TE mellettem leszel, és soha nem fogsz nekem fájdalmat okozni… ha a „szeretlek” szo nelkul akartad közölni velem, hogy igenis, szeretsz! És én biztam benned, biztam abban, hogy meg tudsz változni, hogy más tudsz lenni, mint Ő...hogy el tudsz szakadni a multadtól. Csalódtam. Most már nem ér olyan sokat a „szeretlek” szó számomra... még ha te mondod, vagy irod is. Szeretlek, annak ellenére ahogyan viselkedtél, annak ellenére amit tettél, annak ellenére amit mondtál. Lehet, hogy tul naiv voltam, hogy mindezt elhittem… hogy ennyire megbiztam benned. Talán meg is érdemlem amit tettél…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.