Nem akarom...
2010.06.06. 17:53
Azt álmodtam, hogy smárolunk...megint.
És ilyen tök romantikus volt az egész.=S
Nem akarom elfogadni a saját érzéseim!
Nem akarok csalódni.
Nem akarom felvállalni az érzéseim. Mert úgyis felesleges.
Nem akarom elhinni, hogy féltékeny vagyok…
Nem akarom nap, mint nap látni őt…
Nem akarom minden nap reggelente azt látni, hogy az ajtónk előtt áll…
Nem akarom minden reggel átélni, hogy mélyen a szemembe néz, majd magához húz, és szorosan megölel…
Szeretem…
Tanulás helyett :S
2010.05.31. 20:10
Ülök, bámulok ki a fejemből, és pötyögök. Allitolag holnap szakitanak. T. egész hétvégén szivott, és nekem irogatta az SMSeit... E. Igen, keményebb. Egyre keményebben nyomja. Egyszeruen nem értem... de olyan jó kedve volt, olyan aranyosan mosolygott.. en meg ott álltam mellette mint egy darab szar. Mondta,h menyjek orvoshoz, mert beteg vagyok. Nem mentem. Pörgött egész nap, és egy darabig még fog is, mert egész hétvégén be volt állva. :S D.u. ebédeltunk C. vel és egy másik pasiról áradozott, stb... T. ott ült mellette. Szinte eszre sem vette őt. Aztan elmentunk WCre, stb, es C. azt hitte,hogy T.már hazament,de nem. Ő vagy fél órát várt ránk,... aztán elmentunk a parkba, találkozni egy haverunkkal. Ott állt T. és nézte,hogy C. olelgeti az a srácot. Aztán mi ketten leléptunk, azt mondta hogy utálja,h mindig mindenkinek baja van mindennel. C.-re célzott, aki épp az előbb irta nekem, hogy szakitani fog vele. De T.-t sem értem, nagyon sokszor megcsalta, honapokig nem beszéltek stb... most meg... :S
Fizikát kéne tanulnom,de én még mindig itt ülök... jellemző -.-' Szoval azthiszem megyek is tanulni... :S
Meglepődtem...
2010.05.28. 20:33
Egy tökéletes este utáni betegség...
2010.05.28. 19:36
Láttam Őt gitározni tegnap… öltönyben, fekete inggel, vörös nyakkendővel. Komoly volt, még nem láttam úgy. Aztán gratuláltam, puszi-puszi, de rögtön utánam gratuláltak neki a többiek. C.-nek is gratuláltam persze, örült nekem, láttam rajta… aztán még olyan 8 körül beültünk H-val, L-lel és M-mel egy pizzázóba… jól éreztük magunkat…beszélgettünk, jo volt egy kicsit sulin kívül is velük lenni, mert így nem szoktunk annyira találkozgatni… SMSt is kaptam T.-től „Köszi szépen prüntyőkém”. :D Ma pedig C. nem volt suliban. Féltem, mert ilyenkor csak „rosszalkodni” szoktunk T.-vel… röpin voltunk, de csak nézelődtünk. És kizárólag, mint két barát… de aztán délután pár dolgot elmondott… a rendőrökről. És arról, hogy milyen volt a cellájukban… meg hogy megütötték őt is, és a haverját is. Graffityzett, és ő el tudott menekülni, a haverja viszont nem, és a rendőrök addig ütötték, még be nem köpte őt. Hát igen, tipikus „rosszfiú”.
Úgyis kibékülnek majd...
2010.05.26. 19:42
Egész nap vele voltam. Megint. C. már nem beszél velem. Suliban ölelgetett, simogatott, aztán ült, és én álltam előtte… simogatta a lábam, fogta a kezem… Aztán az egyik srác elkezdte tépni az övem (szánalmas -.-’) ő pedig addig szorította a kezét, még el nem engedte, és ö kezdett el vele játszani.. kikapcsolta. Egy másik srác odaült mellé, nézte, ahogy T. a hasamat simogatja.. és húz az ölébe, szemembe néz. Most vetkőztetsz?- kérdeztem, és mosolygott.. úgy, ahogy még soha nem láttam, kigombolta a nadrágom… olyan aranyosan mosolygott. :) Persze rögtön rendbe hoztam magam… aztán informatika órán odajött mellém, mert semmi érdekeset nem tettünk, ott ültünk egy széken, mint az oviban… átkarolt,ölébe húzta a lábaim, és beszélgettünk. Ha rá néztem 5 cm sem volt köztünk… kérdezte, hogy mit álmodtam, akkor… mondtam, hogy így nem mondom el,h mindenki minket néz, pedig olyan szépen nézett. Holnap abszolvens koncertje lesz, meghívott, és megyek. C.-nek is most lesz, o is hívott, kíváncsi vagyok milyen lesz. Ez miatt T. egesz nap nem jön suliba, pedig csak 2-re kell ottlenniuk. Reggel azért felkel hozzám, elkisér suliba, meg kb 30 percet egyutt leszunk, ha minden igaz… C.vel lesz egész nap, ki fognak békulni, tudom… és megint én maradok egyedul… :S
Megint Vele... ^^
2010.05.25. 18:58
Ma egész nap együtt voltunk... reggel olyan aranyosan megölelt, szinte még aludtam, de máris a karjaiban voltam... ^^ Suliban alig beszéltünk, pár pletyka miatt, de éreztem magamon a tekintetét. Utolsó óráról ellógott, mondtam neki,h ne menyjen, maradjon, de elment, óra után pedig visszajött,h hazakisérjen, C. pedig egyedül maradt. Ő egész nap egy másik srácról áradozott, és mikor mondtam,h T. hazament, de jön vissza azt mondta,h nem érdekli.. sőt. Szoval mikor hazakisért leultunk egy padra, és mögöttem ült... simogatott, beszélgettünk, fogta a kezem, utána a bajáratban álltunk még vagy 20 percet, rá akart szedni,hogy menyjek hozzájuk, csak azért,hogy halljam gitározni. MSNen most is győzköd,h menyjek át hozzájuk, de nem megyek. Félek, annak nem lenne jó vége. Vasárnap is róla álmodtam.... csak álltunk és szorosan mellettem volt, ahogy mindig, csukva volt a szemem, és valami nagyon magas épulet tetején lehettünk. Mondta, hogy érezzem jól magam, és még közelebb huzott magahoz, mire én azt válaszoltam,h én csak őt érzem,senki,és semmi mást... megcsokolt. És hétfőn reggel abban az ingben volt, amiben álmomban is, megölelt, mondtam,h rola álmodtam, de nem bocsájtkoztam részletekbe... egyszer ugyis majdnem megcsokolt... sosem felejtem el azt a pillanatot... de barátnője van... Fáj, hogy nem lehet az enyém. Fáj, hogy nem lehetsz az enyém kis álmócim... :S
Egy Vele töltött nap után kreativ az ember...:
A szerelem méreg... Megizleli véred... Testedben szétárad S lassan belehalsz...
Tudom... csak kihasznál. De nem birom nélküle...
2010.05.23. 18:31
Ezt valamelyik nap írtam… fogalmam sincs, hogy miért… éjjel felébredtem, és megírtam. Talán nem elég a barátság, de valamikor úgy érzem még ez is sok… Nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Kihasznál. Tudom. De nem birok ellenállni neki… ha úgy rám néz… hozzám ér... rám mosolyog…
Elkezdtem...
2010.05.23. 17:51
Sokszor elhatároztam már,h blogolni fogok, de igazán csak most szántam rá magam. Kéne valami jó kis nyitó-szöveget irnom, de nincs erőm...
Dühös vagyok! A Legjobb Barátnőm azt állítja, és hiszi,h a barátja Velem csalja Őt, s azt gondolja, hogy Én féltékeny vagyok Rá. Tévedésben él… Jó, persze, jóban vagyok a sráccal –akit itt nevezzünk T.-nek -,de semmi sem történt köztünk. Mikor T. az osztályunkba került Velünk lett jóban legelőször, s később kiderült, hogy közel lakik hozzánk, elkezdtünk együtt járni suliba, összebarátkozunk… még jobban. Meghitt pillanatokat éltünk át éjjeli sétákkal, egymás cirógatásával és érdekes beszélgetésekkel. Barátok voltunk. Ennyi. Semmi több. Aztán barátnője lett, egyik napról a másikra, hirtelen...mi pedig eltávolodtunk. A Barátnőm ennek örült mivel Ő végig azt hajtogatta nekem, hogy szakítsam meg vele a kapcsolatot, hisz’ csak kihasznál,… mert Ő „féltett” engem. T.-vel ezek után alig beszéltünk már, s ugy tűnt én nem hiányzom neki, én pedig nem akartam kelletlenül beleavatkozni az életébe. A Barátnője hónapok után azzal az okkal szakított vele, hogy szabad, menyjen hát C-hez, a barátnőmhöz, mert míg én félrevonultam, ők nagyon is összemelegedtek. És összejöttek, annak ellenére, hogy szerinte T. iszik, füvezik, és mindenkit kihasznál. Együtt vannak/voltak,és először öröm volt rájuk nézni.. szerették egymást. Még én is örültem nekik, annak ellenére, hogy mérges voltam a barátnőmre,... és valahol mélyen talán többet éreztem barátságnál T.-iránt. Aztán pár hónap elteltével valahogy nekem kezdte irogatni T. a gondját. Tanácsot adtam neki… stb, mert úgy gondoltam, a barátja vagyok… de aztán valahogy ismét bensőségesebb lett minden. Fogta a kezem, ha mások nem láttak, simogatott, mikor mások nem tudtak róla, és hajnalig SMSeztünk.. titokban. Mint régen…
T. üzenete:
hjajj hiányzik a lábad...
a kis meleg lábacskád
meg ugy az egész tee
meg ahogy játszol
és olyan álmos szzemekkel nézelrám