Nem akarom...

2010.06.06. 17:53

Azt álmodtam, hogy smárolunk...megint.               

És ilyen tök romantikus volt az egész.=S

Nem akarom elfogadni a saját érzéseim!

Nem akarok csalódni.

Nem akarom felvállalni az érzéseim. Mert úgyis felesleges.

Nem akarom elhinni, hogy féltékeny vagyok…

Nem akarom nap, mint nap látni őt…

Nem akarom minden nap reggelente azt látni, hogy az ajtónk előtt áll…

Nem akarom minden reggel átélni, hogy mélyen a szemembe néz, majd magához húz, és szorosan megölel…

Szeretem…

 

Nyugodj békében...

2010.06.06. 11:36

Szerdán meghalt a nagyim... :S Majd később irok.. nincs erőm.

És én most...

2010.06.01. 20:51

Annyira BOLDOG vagyok... :))) 

                                       azt hiszem.

Tanulás helyett :S

2010.05.31. 20:10

Ülök, bámulok ki a fejemből, és pötyögök. Allitolag holnap szakitanak. T. egész hétvégén szivott, és nekem irogatta az SMSeit... E. Igen, keményebb. Egyre keményebben nyomja. Egyszeruen nem értem... de olyan jó kedve volt, olyan aranyosan mosolygott.. en meg ott álltam mellette mint egy darab szar. Mondta,h menyjek orvoshoz, mert beteg vagyok. Nem mentem. Pörgött egész nap, és egy darabig még fog is, mert egész hétvégén be volt állva. :S D.u. ebédeltunk C. vel és egy másik pasiról áradozott, stb... T. ott ült mellette. Szinte eszre sem vette őt. Aztan elmentunk WCre, stb, es C. azt hitte,hogy T.már hazament,de nem. Ő vagy fél órát várt ránk,... aztán elmentunk a parkba, találkozni egy haverunkkal. Ott állt T. és nézte,hogy C. olelgeti az a srácot. Aztán mi ketten leléptunk, azt mondta hogy utálja,h mindig mindenkinek baja van mindennel. C.-re célzott, aki épp az előbb irta nekem, hogy szakitani fog vele. De T.-t sem értem, nagyon sokszor megcsalta, honapokig nem beszéltek stb... most meg... :S 

Fizikát kéne tanulnom,de én még mindig itt ülök... jellemző -.-' Szoval azthiszem megyek is tanulni... :S

Meglepődtem...

2010.05.28. 20:33

 

… az e-mail-emet ellenőriztem, mikor épp egy olvasatlant vettem észre. Egy exnek sem mondható volt barátom irt. Egy csodálatos nyarat töltöttünk együtt, aztán több mint 2 éve (szeptemberben lesz 3) elment. Prágába költöztek. Otthagyott mindent, kisétált mindenből, ami vele kapcsolatos, ezzel együtt az életemből is. Neten még mindig tartjuk a kapcsolatot, de már csak épphogy. Füvezik, heroinozik… megváltozott. De szeret. És ezt tudtomra adja minden egyes alkalommal, mikor meglátogat… szóval most épp irt egy mailt, annak ellenére, hogy már hónapok óta nem is nagyon „dumálunk”. Crynak szolit, ahogy régen,… és ahogy csak a legközelebbi barátaim… meglepődtem, mikor megláttam, de valahogy mégis könnyek ültek a szememben, miután elolvastam… Azt hiszem, ezt most másolom is:
„Tegnap reszkető végtagokkal sétáltam… s közben emlékeztem. Rád, Cry. Tudom, megváltoztam, és már sosem leszek olyan, mint azelőtt, de az érzelmeim mit sem változtak. Hiányzol, és fáj, hogy reménytelen ez a szerelem. Időközben rágyújtottam, és bámultam a kezemben égő csikket, majd mikor az egész szál elégett csak egyszerűen a földre hajítottam. Úgy érzem mi is így löktük el magunktól a másikat, Picim, mert felelőtlenek voltunk. Akkor még egyikünk sem gondolt arra, hogy ez ennyire fájhat majd, de most meg is tapasztalhattuk. Tudom, barátnőm volt… tudom, hogy füvet szívok, és tudom, hogy hernyózok, de Veled Cry, minden más lenne… csak ültem a padon a távolba révedve, de a szemeim előtt már rég nem a lehangoló táj lebegett. Téged láttalak. Ahogy integetsz mikor megpillantasz és közben csillogó szemekkel mosolyogsz, amikor aranyosan a nyakamba csimpaszkodva ölelsz meg és közlöd, hogy megváltoztam, de te így is szeretsz, mikor az ölembe húzlak, a kezedet fogva, de te kérdő pillantást vetsz rám,majd egy nagy mosollyal rámcsücsülsz. Ezek az emlékképek számomra mindennél többet jelentenek, Kicsim. Idegesen a zsebembe nyúltam és csak egy tűt tapintottam ki, mellette pár szem tablettával. Az agyam gyorsan forgott és egyszerre nyeltem le kettőt az én szememben gyógyszernek hitt méregből… egyszer úgyis ez lesz a vesztem, tudom, hiszen annyiszor mondtad már, de mégis, mintha máris ott állnál előttem, szinte tapintani tudtalak, Picim. Bolond mosoly ült ki az arcomra, de már nem érdekelt, hogy ki mit gondolt, ki mit hitt rólam, csak Téged láttalak, csak érted éltem abban a percben… másnap egy ismeretlen helyen ébredtem, a fejem sajgott, reszkettem a halálfélelemtől és csak homályos emlékképek rémlettek a múlt éjszakából. Fájdalom… fájdalom… csak fájdalmat éreztem, de ismét Rád gondoltam, Pici Cry, és elhatároztam, hogy SOHA többé nem teszek ilyet, nincs több LSD, fű, sem heroin… csak magamat álltattam akkor is, most is. Abban mégis teljesen biztos vagyok, hogy csak Te kellesz. Csak Te, senki más. Ezt Te is jól tudod… remélem legalábbis. Szeretlek."

Láttam Őt gitározni tegnap… öltönyben, fekete inggel, vörös nyakkendővel. Komoly volt, még nem láttam úgy. Aztán gratuláltam, puszi-puszi, de rögtön utánam gratuláltak neki a többiek. C.-nek is gratuláltam persze, örült nekem, láttam rajta… aztán még olyan 8 körül beültünk H-val, L-lel és M-mel egy pizzázóba… jól éreztük magunkat…beszélgettünk, jo volt egy kicsit sulin kívül is velük lenni, mert így nem szoktunk annyira találkozgatni… SMSt is kaptam T.-től „Köszi szépen prüntyőkém”. :D Ma pedig C. nem volt suliban. Féltem, mert ilyenkor csak „rosszalkodni” szoktunk T.-vel… röpin voltunk, de csak nézelődtünk. És kizárólag, mint két barát… de aztán délután pár dolgot elmondott… a rendőrökről. És arról, hogy milyen volt a cellájukban… meg hogy megütötték őt is, és a haverját is. Graffityzett, és ő el tudott menekülni, a haverja viszont nem, és a rendőrök addig ütötték, még be nem köpte őt. Hát igen, tipikus „rosszfiú”.

 
Egyébként beteg vagyok… fáj a torkom, hasam és a fejem. Alig kapok levegőt.. és mozognak a tárgyak… fekszem az ágyon és mozog a szekrény, a lámpa, a TV… alig birom nyitva tartani a szemem… de holnap motorostalálkozó, Ossian, és Kalapács koncert… ez tartja bennem a lelket..

Úgyis kibékülnek majd...

2010.05.26. 19:42

Egész nap vele voltam. Megint. C. már nem beszél velem. Suliban ölelgetett, simogatott, aztán ült, és én álltam előtte… simogatta a lábam, fogta a kezem… Aztán az egyik srác elkezdte tépni az övem (szánalmas -.-’) ő pedig addig szorította a kezét, még el nem engedte, és ö kezdett el vele játszani.. kikapcsolta. Egy másik srác odaült mellé, nézte, ahogy T. a hasamat simogatja.. és húz az ölébe, szemembe néz. Most vetkőztetsz?- kérdeztem, és mosolygott.. úgy, ahogy még soha nem láttam, kigombolta a nadrágom… olyan aranyosan mosolygott. :) Persze rögtön rendbe hoztam magam… aztán informatika órán odajött mellém, mert semmi érdekeset nem tettünk, ott ültünk egy széken, mint az oviban… átkarolt,ölébe húzta a lábaim, és beszélgettünk. Ha rá néztem 5 cm sem volt köztünk… kérdezte, hogy mit álmodtam, akkor… mondtam, hogy így nem mondom el,h mindenki minket néz, pedig olyan szépen nézett. Holnap abszolvens koncertje lesz, meghívott, és megyek. C.-nek is most lesz, o is hívott, kíváncsi vagyok milyen lesz. Ez miatt T. egesz nap nem jön suliba, pedig csak 2-re kell ottlenniuk. Reggel azért felkel hozzám, elkisér suliba, meg kb 30 percet egyutt leszunk, ha minden igaz… C.vel lesz egész nap, ki fognak békulni, tudom… és megint én maradok egyedul… :S

Megint Vele... ^^

2010.05.25. 18:58

Ma egész nap együtt voltunk... reggel olyan aranyosan megölelt, szinte még aludtam, de máris a karjaiban voltam... ^^ Suliban alig beszéltünk, pár pletyka miatt, de éreztem magamon a tekintetét. Utolsó óráról ellógott, mondtam neki,h ne menyjen, maradjon, de elment, óra után pedig visszajött,h hazakisérjen, C. pedig egyedül maradt. Ő egész nap egy másik srácról áradozott, és mikor mondtam,h T. hazament, de jön vissza azt mondta,h nem érdekli.. sőt. Szoval mikor hazakisért leultunk egy padra, és mögöttem ült... simogatott, beszélgettünk, fogta a kezem, utána a bajáratban álltunk még vagy 20 percet, rá akart szedni,hogy menyjek hozzájuk, csak azért,hogy halljam gitározni. MSNen most is győzköd,h menyjek át hozzájuk, de nem megyek. Félek, annak nem lenne jó vége. Vasárnap is róla álmodtam.... csak álltunk és szorosan mellettem volt, ahogy mindig, csukva volt a szemem, és valami nagyon magas épulet tetején lehettünk. Mondta, hogy érezzem jól magam, és még közelebb huzott magahoz, mire én azt válaszoltam,h én csak őt érzem,senki,és semmi mást... megcsokolt. És hétfőn reggel abban az ingben volt, amiben álmomban is, megölelt, mondtam,h rola álmodtam, de nem bocsájtkoztam részletekbe... egyszer ugyis majdnem megcsokolt... sosem felejtem el azt a pillanatot... de barátnője van... Fáj, hogy nem lehet az enyém. Fáj, hogy nem lehetsz az enyém kis álmócim... :S

Egy Vele töltött nap után kreativ az ember...:

A szerelem méreg...                                                                                                               Megizleli véred...                                                                                                             Testedben szétárad                                                                                                                  S lassan belehalsz...

 

 

 

Most írom meg ezt a bejegyzést, pedig későbbre terveztem… de elfelejteném, ismerem magam. ;)
 
Pénteken reggel felhívott T… aztán ott várt a házunk előtt. Nagy mosollyal. Jól indult a napom,…bármit kérdezett a válaszom „nem” volt, és ez őt sértette. Megígértem neki hát, hogy nem mondok neki többet nemet. És ezzel húzott engem, egész úton…próbára tette, hogy komolyan gondoltam-e. Suliban, még órák előtt hozzám bujt, fogta a kezem, és olyan megjegyzéseket tett,amit csak mi ketten értettunk…annyira boldog voltam… A nap folyamán beszélgettünk, mint két barát…semmi több… D.u. C. ebédre ment, mi pedig ketten maradtunk. Szemben ültem vele egy padon, és beszélgettünk. Fogta a kezem, és simogatott,… mélyen a szemembe nézett. Fogalmam sincs mi történt velem, de ismét voltam olyan naiv, hogy beleestem a csapdájába. Olyan jó most így…- suttogtam, …ő pedig előreborult, és a vállamra hajtotta a fejét, simogatott csendben tovább. Többen sétáltak el mellettünk, és tátott szájjal nézték… úgy tudták jól megvan a barátnőjével. Éreztem ahogy a keze a nyakamra csúszik, majd az arcomat kezdte cirógatni. Lassan, érzékien. Egy hirtelen ötlettől vezérelve beletúrtam a hosszú hajába, és én is a nyakát kényeztettem. Valamit nyögött, de nem értettem… felemelte a fejét, és látta rajtam, hogy nem értem. –Fogalmad sincs,h milyen baszottul jó amit csinálsz –mondta, s tudtam, hogy igazat beszél. Benyúltam a pólója alá, és így folytattam, csillogott a szeme ahogy rám nézett. Mosolygott, majd visszaborult a vállamra. Megjelent mögötte C. és minket bámult, odaállt mögé, és végigkarmolta a hátát… érzéketlenül. Ne csináld… - szóltam halkan, míg T. hálás pillantást vetett rám, és hanyatt feküdt. Miért?! Az én pasim!- vágott vissza C. és lovaglópózban ráült.. Fogtam a táskám és elmentem. Nem bírtam megszólalni… nem is beszéltek, mindketten a szakítást fontolgatták… Még rám szóltak a távozásom előtt: -Hová mész? –Röpire indultunk-válaszoltam, és szó nélkül elmentem. Röpiztem, ők ültek, és néztek, majd C. T. ölébe feküdt,és susogtak… mint az álompár. Pár barátunkkal indultunk haza, akik az állomásra tartottak, mi T.-vel pedig elkísértük őket, bár egymásra se néztünk. Én egy másik megállónal álltam meg, ő pedig elkísérte, a kis barátnőjét. Nem vártam meg. Hazamentem. Egyedül. Annak ellenére, hogy szomszédok vagyunk. Éjjel írtam neki egy SMSt: „Bocsi. Bunkó voltam, tudom…” úgy válaszolt, mintha ő lenne a szentlélek, és én lettem volna a hibás… „mindenkivel megesik. Szép álmokat álmóci prüntyőkém :)” Holnap megint együtt megyünk suliba… egész nap ott leszek mellette… de nem fog hozzám szólni… bár… kiszámíthatatlan. Attól függ, hogy milyen kedve lesz…
                   
                             „Drogos vagyok…
                                    Nélküled meghalok…
                                    Egyszer magad adod…
                                    S utána megvonod….
                                    Egyre több kell belőled…
                                    Hogy újra magamba lőjelek…
                                    A napi barátság nem elég…
                                    Több kell! Több kell! Még!”

                                                                  

Ezt valamelyik nap írtam… fogalmam sincs, hogy miért… éjjel felébredtem, és megírtam. Talán nem elég a barátság, de valamikor úgy érzem még ez is sok… Nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Kihasznál. Tudom. De nem birok ellenállni neki… ha úgy rám néz… hozzám ér... rám mosolyog…

 

Elkezdtem...

2010.05.23. 17:51

 

 

Sokszor elhatároztam már,h blogolni fogok, de igazán csak most szántam rá magam. Kéne valami jó kis nyitó-szöveget irnom, de nincs erőm...

Dühös vagyok! A Legjobb Barátnőm azt állítja, és hiszi,h a barátja Velem csalja Őt, s azt gondolja, hogy Én féltékeny vagyok Rá. Tévedésben él… Jó, persze, jóban vagyok a sráccal –akit itt nevezzünk T.-nek -,de semmi sem történt köztünk. Mikor T. az osztályunkba került Velünk lett jóban legelőször, s később kiderült, hogy közel lakik hozzánk, elkezdtünk együtt járni suliba, összebarátkozunk… még jobban. Meghitt pillanatokat éltünk át éjjeli sétákkal, egymás cirógatásával és érdekes beszélgetésekkel. Barátok voltunk. Ennyi. Semmi több. Aztán barátnője lett, egyik napról a másikra, hirtelen...mi pedig eltávolodtunk. A Barátnőm ennek örült mivel Ő végig azt hajtogatta nekem, hogy szakítsam meg vele a kapcsolatot, hisz’ csak kihasznál,… mert Ő „féltett” engem. T.-vel ezek után alig beszéltünk már, s ugy tűnt én nem hiányzom neki, én pedig nem akartam kelletlenül beleavatkozni az életébe. A Barátnője hónapok után azzal az okkal szakított vele, hogy szabad, menyjen hát C-hez, a barátnőmhöz, mert míg én félrevonultam, ők nagyon is összemelegedtek. És összejöttek, annak ellenére, hogy szerinte T. iszik, füvezik, és mindenkit kihasznál. Együtt vannak/voltak,és először öröm volt rájuk nézni.. szerették egymást. Még én is örültem nekik, annak ellenére, hogy mérges voltam a barátnőmre,... és valahol mélyen talán többet éreztem barátságnál T.-iránt. Aztán pár hónap elteltével valahogy nekem kezdte irogatni T. a gondját. Tanácsot adtam neki… stb, mert úgy gondoltam, a barátja vagyok… de aztán valahogy ismét bensőségesebb lett minden. Fogta a kezem, ha mások nem láttak, simogatott, mikor mások nem tudtak róla, és hajnalig SMSeztünk.. titokban. Mint régen…

 
T. üzenete:
Hát nekem tulajdonképpen mindegy lenne, hogy hova megyek, ha veled mehetek. veled olyan jó lenne
 
T. üzenete:
hjaj... Most úgy megölelnélek... mert annyira szeretlek
 

T. üzenete:

hjajj hiányzik a lábad...

a kis meleg lábacskád

meg ugy az egész tee

meg ahogy játszol

és olyan álmos szzemekkel nézelrám

 
 
Ilyeneket irt… sokan mondták csak pár beszélgetésünk hallatán, hogy többet akar tőlem. Mikor ezek történtek már hónapok óta nem beszélt C.-vel, jártak, de nem beszéltek. És még most sem… Elhiszem, ha most kissé féltékeny rám, mert az Ő barátja, és velem bensőségesebb a viszonya, de a Mi véleményünket, álláspontunkat meg sem hallja… Nem értem. Félek… mi lesz igy velünk.. a barátságunkkal… és a legrosszabb,h ÉN vagyok a hibás…

 

süti beállítások módosítása